Szabadság

A világoskék ég, a vakító nap és a fülledt levegő már korán reggel jelezte, hogy nincs választásunk, a hőség újra kizavar bennünket a partra és egyre csak azt súgja majd: szedd a lábad, irány befelé a vízbe, szeld a habokat, merítkezz meg a hűvös csodában. Ez is csak egy olyan júliusi nap, mint bármelyik a hónapban, a hőmérséklet negyven fok körüli, tikkasztó, nem csak csapadék, de szélmentes is. Azt mondaná erre nagyanyám: gyermekem, mit kell ezen csodálkozni, nyár van, hát mire is várnak most az emberek, hogy essen a hó, nem most ennek kell lennie: melegnek, forróságnak, hogy déltájban kis se tudjunk menni a nagy melegben a házból.

Még szerencse, hogy nagyanyámmal ellentétben, aki, szegény, jóformán még a városhatárig sem jutott el soha életében, én megtehetem, hogy utazom, ha kedvem szottyan.

Szabadság

Most éppen a Balatonon vagyok, és nem is érzem, hogy a parton magasodó hőmérséklet-mutatón 39,5 fok áll. Egy matracon fekszem, barnítom a bőröm és gyönyörködöm a badacsonyi hegyekben, amelyet az izgő-mozgó hullámok hol aprónak, hol óriásinak mutatnak. Nap, mint nap lejövünk a partra a családdal és nap mint nap meggyőződöm arról, hogy nem vitás, ez jelenleg az ország legjobb pontja, ez a csodálatos tó. Nem is vágyom el, nem is lehetek eztán már sosem máshol, csak itt és most úgy szeretek mindent és mindenkit is, mert szabadságon vagyunk, mindannyian. A Család. Egészen egyszerűvé vált a napirendünk: felkelünk, lejövünk a partra, majd hazamegyünk, slussz passz. De ami a legjobb: szinte állandóan nevetünk. Teli torokból, hangosan, nem törődve azzal, ki hallja és látja. És ami ettől is még sokkal-sokkal jobb, hogy körülöttünk mindenki ezt csinálja. Van valami varázslatos a szabadságban, azaz a vízparton töltött szabadságban: ilyenkor az emberek levetik a gátlásaikat, majd aztán hirtelen kitör belőlük az az önfeledt gyermek, akit a dolgos hétköznapokban otthon kell hagynunk, elbújtatunk a bőrünk alá, s még otthon is csak néha csalogatjuk elő. De szabadság idején lassan-lassan leoldódik a nyomás, levetjük béklyóinkat.

Szabadság

Elképesztő, milyen gyorsan tudunk alkalmazkodni ehhez a felelőtlen életmódhoz. Nyugodt tekintetek, mosolygós arcok, kiegyensúlyozott férfiak, nők, gyerekek – ritka a hiszti. Amúgy, ha még néha van is morgás, annak legtöbbször az az oka, hogy “nem ilyen fagyit akartam”, “meleg a sör”, “sokan vannak a parkolóban és hosszú a sor” – ám az emiatti aggodalmak nyilvánvalóan sokkal kellemesebbek, mint a hétköznapok fárasztó, idegesítő jajjveszékelése.

Szabadságunk ideje alatt számtalan megállítást tettem: például észrevettem, hogy a negyven fokos hőség teljesen elviselhető a vízben, ahogyan az is bizonyossá vált, hogy ha a partra mész, bármikor is zár be a strand, az mindig nagyon korán van. Szabadság alatt nem csípnek annyira a szúnyogok. Ha egész nap a vízben vagy, akkor sem fáradsz el. Nem lehet elég jegeskávét inni. De minden megállapításom közül a legfontosabb minden bizonnyal ez: Balaton forever mindenkinek! Ja, és örök szabadság.

 

dr. Polgáriné Szilágyi Edit

Close Kosaram
Close Kívánságlista
Recently Viewed Close
Close

Close
Menü
Kategóriák