Házasság

Fiatal vagyok ?, de: mint 37 éve házastársa egy férfinak- úgy érzem, nekem kell ma írnom ezt a blogot.

Nem azért, mert ez egy közkedvelt téma pro és kontra, vagy mert én szerkesztem a ZEMA blogokat, hanem mint a házasság intézményének elkötelezett híve.

A házasság/házastárs életünk egyik, ha nem a legfontosabb döntése. Legyen-e egyáltalán, ha igen kivel és mikor. Milyen szempontok alapján döntsünk, elég-e CSAK a szerelem vagy ettől azért legyünk megfontoltabbak, hiszen nem csak manapság, de a korábbi időkben is szempont volt a származás vagy az anyagiak és még sok más kitétel.

Ez csak néhány aspektusa a dolognak, de ezer kérdésre kellene megadnunk a választ önmagunknak.

Hú…talán ne legyünk ennyire szigorúak magunkkal és a választottunkkal szemben, hallgassunk a szívünkre, a megérzéseinkre, ez jó támpont lehet. (most így átgondolva talán kulcsfontosságú!)

Mert vannak, akiket felelőtlenül elengedünk magunktól másokat pedig érdemtelenül közel engedünk. De itt és most NEM az a cél, hogy a házasság és párválasztás esetleges negatív vetületeit vesézzük ki, hanem az a sok szép hozadéka ennek az intézménynek, melyeket nap mint nap a bőrünkön megtapasztalunk.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan társam van, aki megért és figyel rám! (JAH?! Vagy inkább én VÁLASZTOTTAM őt, ő pedig VÁLASZTOTT engem – hogy is van ez?)

A házasság állapota nem egy állandó, egy szinten lévő érzelmi és emocionális valami, ami állandó benne az a változás maga. Erre kell folyamatosan ráhangolódni, dolgozni érte és azon, hogy nagy kilengések ne legyenek, mert azt mindig vissza kell hozni a normál szintre és ez sok munka is lehet… Persze van benne amolyan aci-nesze dolog: azt kapsz, amit adsz.

Így sok év elteltével még mindig tanuljuk az életet, formáljuk egymást, megoldásokat keresünk, próbálunk örömet okozni egymásnak nap mint nap. És ez megy már 37 éve. Nem fárasztó nem unalmas inkább egyre izgalmasabb.

Ahogy nő a családunk úgy nő vele a szeretetünk egymás és családtagjaink felé.

Summázva: Nyitott lélekkel meg kell KERESNI azt az IGAZIT, aztán soha el nem engedni. Higgyék el, megéri a fáradtságot!