Méhek Világnapja

Itt mindenki dolgozik. Én egy pár napig a legkisebbeket fogom etetgetni.  Ha odaadóan dajkáltam a piciket és közben megerősödtem, utána már részt vehetek az építkezésen.

Ez ám a kihívás, a nagy pontosságot igénylő munka! A kaptár szélén lévő viaszlapon kell gyülekezni. Egymásba kapaszkodva lógunk, mint ti a bordásfalon. Nagyon hamar kimelegszem és hátul a potroh részem izzadni kezd. Még soha nem éreztem ilyet! Kicsit ragacsos cseppek folynak végig rajtam, de a lábaimmal ledörzsölgetem magamról. Körülöttem mindenki ezt csinálja. A ledörzsölt kis morzsákat pedig kicsi kelyhekké formálva összeragasztjuk. Jé ez pont olyan, mint amiből én születtem! A kaptár tele van ilyenekkel. Ebben tartjuk a mézet is! Pár napig ezt a nehéz munkát bízzák rám – vajon kitaláljátok, hogy miért?

 

Azért, hogy még erősebb legyek! Aki itt jól dolgozott az jutalmul a kaptár bejáratnál állhat őrséget. Képzeljétek csak el! Kint állhatok a napfényben. Megláthatom a felhőket és a velük bújócskázó napocskát. De nem csak ez a feladat, hanem a bejárathoz közeledő szállító méhecskéknek utat készíteni. A röpdeszkára leszállókat ellenőrizni és a helyes lép felé irányítani őket. Minden idegentől és betolakodótól megvédeni a bentlakókat. Ezért jól ki is hegyeztem a fullánkomat!

A szememmel és orommal megfigyelek mindent. Megjegyzem a kaptárat körülvevő tárgyakat és a nap helyzetét. Felismerem a sok illat közül a legédesebbet.

Esténként pedig arról álmodom, hogy milyen lehet a látóhatáron túli világ. Így telnek a napok és egy szép napos délután az őrség parancsnoka sorba állít minket. Megengedi, hogy felrepüljünk és apró köröket írjunk le a kaptár előtt. De jó repülni! Felülről látni a világot és vizsgálgatni a széllel felénk áramló illatokat!

Másnap gyülekezőt fúj a kirepülő csoport vezetője. Nekem is közéjük kell állnom! Eltáncolja az utat a nektár forrás felé, hogy könnyen megtaláljuk. Segít majd a nap iránya és a nektár amit kóstolóba kaptunk!

Sok társammal együtt repülünk az ismeretlen felé.  A fűszálak végén lévő harmatcseppek, mint pici drágakövek ragyognak. A felénk jövő bokrok alatt kis őzike pihen. A lombkoronájukkal bólogató fák pedig hívogatnak minket. “Erre-erre!” – mutatják az utat, és valóban, a fák között kiszélesedik egy nagy mező. Itt aztán sok mindent látni. Piros, sárga, kék és fehér virágokat. Van, aminek széles nagy piros szirmai vannak és fekete a közepe. Van, aminek kicsi sárga kerek a virága és kifehéredik a haja. A kék virágok, mint a katonák hosszú száron egymás mellett állnak vigyázzban. A legkisebb, sok apró virágból álló gömböcske pedig fehér. Jé ! Ennek van olyan illata, amit kóstolókor kaptunk! Ezért leszállok és az édes nektárból szívogatok. Hamar tele lesz a mézgyomrom, így rövidesen indulok is hazafelé.

Jaj , hogy fognak örülni a kaptárbéliek! Az őrök ismerősként köszöntenek, így hamar beengednek. Amikor lepakoltam a nektárt a viaszsejtbe, már indulok is vissza a mezőre. Minél több virágot látogatok meg, annál több méz készül belőle!

Ezért ültessetek otthon minél több virágot! Bízzatok bennem, én megtalálom és megkapjátok üvegbe zárt ajándékom!

A mi kis méhecskénk 42 napig tartó életébe nyertünk (dióhéjban) betekintést. Ne feledjük! Sokkal régebben élnek e földön, mint az emberiség! A lassú változásokhoz megtanultak alkalmazkodni.

De mit is diktál számukra a mai felgyorsult világunk?

Ma már a méhész gondoskodó munkája nélkül életképtelen egy méhcsalád! A száz hektárt is meghaladó egyféle vetésterületű kultúrák rákényszerítik a méhészt a méhek utaztatására. Hiszen mi is eszünk minden nap, a méhek miért tennének másképpen? A folyamatos nektárforrás biztosítása miatt minden utazás egy hatalmas stresszhelyzet a család számára. Íme a legnehezebb akadályaik:

–  Alkalmazkodás az új monokultúrával művelt környezethez .

–  Az előző fajta méz elvétele is a költözés idejében történik. Így kiürítve a mézkamrát, a létbiztonsága is meginog a családnak.

–  A termelési időszakban szaporodó, a méhek vérét szívogató kártevők is veszélyeztetik a család fennmaradását. Nem beszélve a fiasítást megtámadó fertőző betegségről, amire nincs orvosság!

– A technológiai utasítást be nem tartó, felelőtlen növényvédelmi munkát végző ember által okozott méhpusztulás felborítja az eddig kialakult egészséges korosztály-összetételt. Gondoljunk bele: az első csapás a kijáró, a nektárt hordó méheket pusztítja el.

– Ha a vegyszerrel kezelt nektár és virágpor mégis bejut a kaptárba, a bent dolgozó fiatalabb korosztály is megsemmisül!

Innen már nem tud felállni a család egészséges életrendje! Pedig sokat köszönhet az emberiség a kis szorgoskodó rovaroknak. Élelmiszeriparunk nagy része leáll növényporzó munkájuk nélkül.

Mit is kívánhatnék ma, amikor egy kicsit előtérbe kerül az Ő életük? Segítsük őket! Hisz szükségünk van rájuk!

Legyünk hálásak szorgos munkájukért és tartsuk tiszteletben a szomszéd kertben lévő kaptár városukat!

Ne dübögjünk és füstöljünk fölöslegesen!
Fogadjuk el, hogy velük együtt élünk!

Adjunk számukra életteret, sok-sok virágos növénnyel!

Tűrjük, sőt segítsük a kerti csap körül szomjukat oltó méhecskéket!

Este, amikor számot adunk magunknak tetteinkről, gondoljuk végig:

– honnan jöttünk?

– hová tartunk?

– tetteinkkel szolgáltuk-e úgy a világot, hogy azzal unokáink háláját is kiérdemeltük?

Kerekréti István
Méhész
https://www.facebook.com/kerekretimez