Mit Jelent nekem Mátyás Király?

A középkori Magyarország legnagyobb, de Európának is nagyon meghatározó uralkodóját, aki számottevő tényező volt kora politikai, katonai és kulturális életében.

A magyarországi reneszánsz létrehozóját, meghonosítóját, a klasszikus műveltségű több nyelven beszélő királyt, aki nem sajnálta a pénzt a budavári építkezésekre, könyvtárának fejlesztésére és a magyar diákok külföldi taníttatására.
A gazdasági stabilitás megerősítőjét, aki nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy tele kincstára és szilárd közbiztonságú országa legyen. A népmesék igazságos, furfangos , mindig a szegények érdekeit védő álruhás királyt, –  bár tudjuk, hogy ezek a történetek főleg halála után keletkeztek. A jagellók idejére jellemző anarchiában sokan visszasírták, a rendet és a biztonságot. Szinte közmondássá vált : “Meghalt a király, oda az igazság”.

Mit jelent még nekem Mathias Rex?

Látom magam előtt az alig tizenéves fiút aki – hála a humanista Vitéz János nevelésének – már több nyelven ír és beszél, s tolmácsol apjának a ” törökverő” Hunyadi Jánosnak. Vajon megfordul-e a fejében, hogy alig tíz év múlva királyként fog a diplomatákkal anyanyelvi szinten tárgyalni ?

Látom a reálpolitikust, aki tudja, hogy országa nem győzheti le véglegesen a törököket, de olyan erőt tud felmutatni, hogy a szultán jobbnak látta más célok felé fordulni.

Az is igaz, hogy sokan helytelennek tartották, hogy szakít apja török ellenes politikájával, s inkább a csehek és a Habsburgok ellen fordul ( Vitéz János, Janus Pannonius)

Látom a királyt tudósai és művészei között egyenrangú félként beszélgetni és belelapozni díszes és változatos témájú corvinákba, melyek vetekedhettek a pápai könyvtár gyűjteményével is.

Már gyerekkorában ismerte Vitéz János kódexeit, amelyek később a királyi könyvtár, a Biblioteca Corviniana alapját képezték. Tandeo Ugoleto, a tudós könyvtáros a legjobb embereit küldte Itáliába és Görögországba, hogy a király pénzéért minél több értékes művet vásároljon. A könyvek borítójára rákerült az ország címere, amely a hunyadi család hollóját is tartalmazza. A kódexek lapjait virágmotívumokkal, mitológiai jelekkel, miniatúrákkal díszítették. A fejezetek elejére díszes kezdőbetű – iniciálé – került. A kor szinte valamennyi fontos műve görög vagy latin nyelven megtalálható volt a két dekoratív könyvtárteremben. Sajnos 1490 után a művek egy részét elajándékozták vagy “élelmes” humanisták megszerezték illetve törökök hadizsákmánya lett. Manapság alig 200 példány található nagy becsben tartva a világ könyvtáraiban.

Mátyás emberi nagyságát mutatja, hogy megmentette Janus Pannonius műveit az enyészettől, bár a költő politikailag szembefordult vele.

Látom Beatrixal fényes esküvőjét, az Itáliából érkező reneszánsz műveltségű vendégeket, művészeket, akik új szokásokat hoztak magukkal. Sajnos egyik házassága sem hozta meg a király számára a boldogságot, a törvényes trónörököst.

Látom a cseh és az osztrák hadjárat győztesét . ” Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. A Fekete sereg diadalát s a vereségébe nehezen beletörődő III. Frigyes császárt, aki így is eléri, hogy választófejedelemnek ne Mátyást válasszák meg a következő császárrá.

Látom az apát, eki egyetlen ám nem elég tehetséges, törvénytelen fiát, Corvin Jánost szerette volna utódjául. S látom a 1490. április 6-án haláltusát vívó 47 éves királyt, akin orvosai nem tudtak segíteni. A legenda szerint két kedvenc oroszlánja ebben a pillanatban kimúlt…

S látom három és fél évtized múlva a mohácsi csatamezőt, a csele patakban odaveszett II. Lajost és a diadalmas török sereget. Sokakkal együtt kérdezem és úgy érzem, hogy Mátyás hadvezéri képességeivel, jól képzett hadseregével meg tudta volna fordítani a csata sorsát, s talán akkor másként alakult volna hazánk történelme.

Történelem szakos tanárként elfogadom, hogy a historia nem ismer feltételes módot: “Historia est magistra vitae”