Szerelem: az éltető erő

A lényeg persze mindvégig marad: a szerelem csodálatos és semmihez sem fogható. Tudósok kutatták, keresték a szerelem biológiai magyarázatát, s arra jöttek rá, hogy a szerelem különböző fázisai más és más érzetet keltenek bennünk. Az első, leghevesebb, ugyanakkor legrövidebb szakaszában a szervezet dopamint termel (ahogyan nikotin vagy drogfogyasztásánál), ami kellemes érzéssel tölt el, szinte megrészegít, de függőséghez is vezethet. A következő szakaszban jön a tesztoszteron—löket, ami energikussá és boldoggá, önfeledté tesz. Számtalan pozitív hozadékkal számolhatunk még, ha szerelmesek vagyunk: nő a kreativitás, az önbizalom, sőt, a szerelem gyógyít: kísérletek bizonyítják, hogy a társ közelsége csökkenti a fizikai fájdalmat. Bónuszként fogyhatunk is a szerelemmel, megfigyelték ugyanis, hogy szerelembe eséskor csökkenni kezd a súlyunk, egyszerűen azért, mert nem kívánjuk az ételt. Más a helyzet akkor, ha már éveket töltöttünk szerelmesként, akkor ugyanis a kilók megszaporodása az általános (végre, van mire fogni az úszógumikat). Ki gondolta volna, hogy neve is van a jelenségnek, a szerelemtől felszedett kilókat “”love pounds-nak” hívják.

Ezen tények persze egytől egyig vitatottak, az viszont biztos: szerelmesnek lenni a legkirályabb érzés a világon. Epedve várni a kedves érkezésére, megrezzeni a telefoncsörgéstől, hátha Ő hív, bőgni nyálas romantikus filmeken (pl Titanic, az rendkívül hatásos), majd a barátnőknek siránkozni egy egész éjszakán át, mert már vagy 4 órája nem keresett, nem-eszem-semmit diétába kezdeni és a maratont megcélozni, hogy jobb formában és színben tetszelegjünk, hirtelen az anyós- és sógornő-jelölt társaságát keresni, feltűnően érdeklődni egy számunkra semmit mondó, a Kedvesnek viszont oly fontos hobbi iránt, neccharisnyába bújni, pedig mennyire kényelmetlen – és oh, megannyi csacska szokás felvétele, amelyre csak és kizárólag akkor vagyunk képesek, ha Ámor célba talált.