Földi életünknek vannak évről-évre visszatérő ünnepei: mint pl. név és születésnap, házassági évforduló, de ide sorolhatjuk az állami és egyházi ünnepeket is, amelyeket ki-ki vérmérséklete avagy lelki beállítottsága alapján ünnepel.
Decemberben a legtöbb ember a karácsonyra készül, mert ez zárja le, s mintegy megkoronázza az egész évi küzdelmeinket, vágyainkat.
A karácsony egy nagyon gazdag tartalommal bír, mert az elmúlt évszázadok vagy csak a közelmúltbéli változásokra gondolunk, akkor annyi minden “rárakódott”, hogy minden ember megtalálhatja benne azt, amit remél ettől a néhány naptól. Miként a régészek el kezdenek feltárni egy egy véletlenül előkerült lelet helyén, minél mélyebbre jutnak, egyre gazdagabb leletanyaggal találják szembe magukat. Ezek a tárgyi emlékek segítenek jobban megérteni olyan eseményeket, összefüggéseket, amelyeket a történelmi feljegyzésekben, régi krónikákban, térképeken vagy csupán legendák alapján tanultunk meg.
A karácsonynak is vannak ilyen “rétegződései”, amelyek közül azért érdemes – a teljesség igénye nélkül – néhányat megemlíteni, hogy ezen rétegeken keresztül felfedezhetjük azt, hogy honnan is indult ki mindez. Kezdjük is el ezt a szellemi ásást!
A karácsony “első rétege” azt értem, hogy az ünnepnek ez az a szintje, amit az érzékeinkkel: szem, száj, orr, fül stb. leginkább észlelünk. Az ünnepre azonban hetekkel korábban el kezdünk készülni.
Pl. van olyan ember, aki ilyenkor rendkívüli nagytakarítást végez: ablak, függöny, lent-fent, kint és bent, mindenütt: hogy mire eljön a karácsony ragyogjon a lakás, tisztaság legyen mindenütt. Mindez nagyon helyes és dicséretes törekvés, mert boldog lesz ez az ember.
De ássunk tovább!
Van, aki a lakást, a házat, a kertet már hetekkel korábban színes fényárba borítja. Saját kézzel vagy készen vásárolt világító figurákkal díszíti az ablakot, a kertet és gyönyörködik a munka elvégzése után.
A másik ember elsősorban a lakás belső dekorációjára, hangulatára fókuszál: vásárolt vagy saját készítésű ajtódísz, adventi koszorú, az időszaknak megfelelő virágokkal, textíliával terített asztalok, polcok jelzik az ünnep várását ill. annak elérkezését. Illatos gyertyák, füstölők, fűszeres teakeverék, italfélék az orrunk és a nyelvünket is ünnepre hangolják.
Az adventi koszorút egy evangélikus lelkész “fedezte fel”, azzal a különbséggel, hogy ő egy kocsikerékre tett december 1-től kezdve minden nap 1-1 gyertyát, s így jutottak el karácsonyig. Később ez a szalmából, mohából font koszorú különféle díszítéseket kapott (fenyőgally, girlandok, különféle termések) és a gyertya, amely az advent négy vasárnapjára emlékeztet. Ezen vasárnapok elnevezése mást jelent a kereskedelemben: bronz, ezüst és aranyvasárnap (amely már a következő réteg az ajándékozásra irányítja a figyelmünket) és mást az egyház liturgiájában. Mivel az advent úgynevezett kegyelmi idő, amely a karácsonyra készíti fel a híveket, ezért a hit, remény, szeretet lila gyertyája mellett, ott találjuk a 3. az öröm rózsaszín gyertyáját is. Ezt Gaudete = örvendetes vasárnapnak is nevezzük, jelezvén az ünnep közeledtét.
Még mindig az ünnep látható szintjénél maradunk, amikor megszületik a családi döntés: műfenyővel + illatos dezodorral vagy élő: kivágott esetleg cserepes fenyővel díszítjük a lakásunkat karácsonykor. A tavalyi díszekkel v. minden évben új “stílusba” öltöztetjük a fát? A karácsonyfa állítás régebbi szokás az európai népeknél, mint a koszorú, de mint minden szimbólumot ezt is vallásos és profán tartalommal töltöttek meg az elmúlt időkben mint pl.: Jézuska-fa, Fenyőünnep stb.
Ezen a szinten van még két kardinálisnak tűnő kérdéskör: mit eszünk, mit iszunk karácsonykor. Egyes családok a szülők és nagyszülők által megörökölt receptúra alapján állítják össze a menüt. Mások viszont a főzőműsorok, magazinok v. az internetes oldalakon bőségesen fellelhető különleges recept-ötletekkel árasztanak el minket. Ha jól sikerül, akkor teljes az öröm, de ha nem úgy néz ki, mint a képen, ha nem olyan az íze, mint amit reméltünk v. máshol megkóstoltunk, akkor pedig oda az ünnep hangulata.
A másik kérdés pedig az, hogy otthon, rokonokkal vagy pedig valamelyik hotel kényelmét és lehetőségeit választva szeretnénk eltölteni az ünnepnapokat. Akik ez utóbbit választják, az előbb felsorolt dilemmák némelyikétől mentesülnek.
A következő ásónyom szintjén arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy: Miért vállaljuk mindezt a sok időbe, pénzbe kerülő évenként visszatérő procedúrát? A válasz alapvetően két irányba mutat: egyrészt önmagam vágyainak kielégítése, másrészt a szeretteim, a szívemhez közel álló emberek szeretete miatt. Egy barátomtól többször hallottam a következő mondást: “Régen mindenre volt idő és mindenre volt pénz. Ma semmire sincs idő és semmire sincs pénz.” Amikor valaki karácsonyra készül és az eddig felsorolt dolgok közül csak egyet is megvalósít, az rácáfol erre a mondásra. Igen, adventben még ezerrel pörgünk: iskola, munkahely, társasági élet, sport (noha a járvány okozta korlátozások, betegségek igencsak megnehezítik és beárnyékolják a készületeinket), de az ünnepekre megpróbálunk lelassulni, azokra figyelni, akiknek a legtöbbet köszönhetjük: szüleink, házastársunk, gyermekeink, unokák. Adjunk lehetőséget arra, hogy más emberek szeretetére nyíljon meg a szívünk és a lelkünk.
A következő ásónyom az “ajándékozás” leletét érte el. Szeretnénk a másik iránt érzett szeretetünket tárgyiasítva is kifejezni valamilyen ajándék formájában: könyv, ruha, cipő, parfüm, ékszer, technikai berendezés, vagy utazási utalvány. Ez szokott sokaknak a legtöbb dilemmát okozni: “Minek tudna a másik igazán örülni?” zakatol bennünk a kérdés napokon keresztül. S amikor döntünk és pénztárcánk vastagsága függvényében eljövünk a kasszától, akkor már csak a remény marad, hogy “tényleg fog neki örülni”. Szerencsés dolog és segít a megfelelő ajándék kiválasztásában, ha már előzetesen igyekszem megismerni a családtagok “szeretetnyelvét ( lásd: Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv).
Az utolsó ásónyom elvezet bennünket oda, hogy a béke, a szeretet, ajándékozás, a család ünnepének is mondott karácsonynak az a kiindulópontja, hogy 2021 évvel ezelőtt az Isten megajándékozta az emberiséget az ő szent fiával, akit a keresztények Jézus Krisztusnak neveznek. Ő az, aki mint valóságos istenember, vállalta minden nehézség ellenére a földi létet, amelyből neki mindössze 33 év jutott. Az ő emberré levése a legnagyobb ajándék az emberiség történelmében. Az a tény, hogy Jézus megszületett, arra hív meg minden embert, hogy: ki-ki vállalja a sikert és kudarcot, örömet és fájdalmat, amelyet egyszeri és megismételhetetlen földi életében el kell viselnie ahhoz, hogy élete végén a mennyországba juthasson.
A vallásos keresztények, a többi emberhez hasonlóan készülnek az ünnepre. Adventben templomban és otthonaikban a jócselekedetek gyakorlásával, a virrasztás, a csend és a bűnbánat lelkületével élik meg ezt a szent időt, amely felkészíti, ráhangolja, felemeli és közelebb viszi őket Jézushoz és embertársaihoz.
Minél több mindent sikerül ezekből megvalósítani, annál boldogabb és békésebb karácsonyunk lesz a covid járvány ellenére is! Ehhez kívánok, testi-lelki erőt, egészséget minden kedves olvasónak!
