Divat és Stílus-avagy a Lila nyakkendő esete-3.rész

Piros top, lila leggings

13 éves voltam, halálra sportoltam magam és nagyon élveztem. Heti háromszor volt aerobic edzésünk, s már maga a tudat is felemelő volt, hogy nyugati mozgásformát választhatunk a 90-es évek elején, a tömegsportból és Kisz-es sportversenyekből még alig kilábaló országban. Szóval, kedden négytől megtelt a tesi terem, indult Bonnie Tylertől az I Need a Hero és ugráltunk, mint az őrültek. Akkor még nem is annyira azért, hogy megszabaduljunk a feleslegtől, sokkal inkább, hogy lenyűgözzük egymást és megmutassuk, mennyit bírunk. Ment is a bemelegítés ezerrel, jártunk már vagy negyedóránál, amikor egyszerre megállt a zene. Az edzőnk, aki nem mellesleg az akkori példaképem volt, lassan elém lépett és méltatlan tekintettel végigbámult rajtam, majd ennyit szólt: „Édes Istenem, lila leggings piros toppal. Kiég a retinám! Drága Editem, még egyszer fel ne vedd ezt a két színt együtt, mert egyáltalán nem illik össze.” Elképzelhető, hogy mit éreztem: totál megsemmisülést, nyilvános megszégyenülést. Ma is csodálkozom, hogy mindez miért nem vette el a kedvem a mozgástól, s hogyan csüggtem továbbra is ámulattal a tanáromon.

A tanárom akkor bizony nagyot tévedett. Honnan is tudhatta volna, hogy jön a rave-korszak, meg a 2000-res évek és a piros-lila kombináció nemcsak elfogadottá vált, bizonyos körökben még menőnek is számított, ahogyan a kislibazöld-hupikék kombó is. Ma pedig már nincs is jelentősége annak, mit milyen színnel viselsz, a régi etikett-szabályok maximum Erzsébet királyné és Katalin hercegné gardróbjában számítanak. Nyári szoknya télikabáttal, norvég mintás pulóver selyem trapéznadrággal, vagy a kedvencem: alkalmi cipő zoknival – nem hiába, a 21. század kifutóján mindent szabad.

A divat és az illem, bár alapjaiban örök követelményeket szabhat, mégis könnyen átjárható, rugalmas és mindig kiszámíthatatlan. Mennyit húztuk szegény dédit a ruhája alatt rejtőző kombiné miatt, amit még a nadrágba is bele tudott húzni. Csak kapkodná a fejét, ha látná, hogy az a kombiné ma már estélyi ruhaként is funkcionálhat, de Martens bakanccsal vagy magasszárú csizmával is az egyik legtrendibb fesztivál öltözet, a farmer sort és a bikinifelső mellett.

A divatbemutatók egyik ősatyjának számító, a luxust és a csilllogást imádó Gianni Versace mondta egyszer: „Légy mindig önmagad. Ne kövess áramlatokat. Ne engedd, hogy a divat birtokoljon téged, te döntsd el, mi vagy, és mit akarsz kifejezni azzal, ahogyan öltözöl és ahogyan élsz.” Látva, hogy divat ide vagy oda, ha megfeszülök sem áll jól nekem a kombiné, igaza lehet Gianni-nak. Hányszor fordul elő, hogy rajongunk egy kék körömlakkért, egy tüzes rúzsért, de sosem kennénk magunkra. Ahogyan nagyon állat a tigrismintás overál, de még egy jelmezbálban sem húznám fel. Ellenben van, ami nagyon jól áll és bármilyen fizikai és idegállapotban boldogság tölt el, ha viselem. A citromsárga koktélruhám például igazi szívderítő darab, ahogy a fekete platform szandálom, amelyhez csupa szép emlék köt, vagy a sötétkék hasított bőr hátizsák, amely már annyiszor segített ki a bajból. Ugyanilyen a ZEMA Őserő kollekció fülbevalója, amely a szülőszobába is elkísért mindkét gyermekem világra jövetelekor, vagy a Barokk kollekció, amelynek fekete-arany karkötőjét simogatva oldottam a diplomavédéskor tapasztalt feszültséget. Sorolhatnám még, tulajdonképpen alig van fontos esemény, amire nem kísértek el ezek a csodálatos ékszerek. Hogy miért? Mert a ZEMA azon kevés divattermék egyike, amely nem csak másokon tetszik, hanem magamon is. Öröm viselni őket. Lila leggingsben és piros topban is.

Dr. Polgáriné Szilágyi Edit