TÖKÉLETES NŐ-vagy minek nevezzelek 14. rész.

Stílus és kisugárzás

Sári nem volt különösebben szép. Mégis, valahogyan minden szem rá tapadt, amikor belépett a terembe. Fiúk és lányok is egyaránt csak arra vártak, hogy gyönyörködjenek a mozdulataiban, a gesztusaiban. Néztük, ahogyan levette a táskáját a válláról, lehuppant a székre, rákönyökölt a padra és hátravetett hajjal, bámészkodva beszélgetett. Liza magas volt, csinos és nagyon okos. Barna haja, kék szeme, vékony karjai, törékeny teste olyan látványt nyújtott, mintha egy erdei tündér lejtene végig az osztályon. Aztán ott volt Viki, aki bár alacsony volt, tökéletes testtel rendelkezett, pedig sosem sportolt. Mindig mosolygott, nevetett nagyokat, de sosem torkaszakadtából, finoman és nőiesen viselkedett, mindig a helyzetnek és a közösségnek megfelelően. Kamaszok voltunk akkor, s mint minden gimnazista, mindannyian frissen és üdén csókoltuk szájon a reggeleket, mintha fiatalságunk sosem érne véget. Ezekben a lányokban azonban volt valami, ami miatt kiváltak közülünk, s valahogy szebbnek tűntek. Már akkor azon tűnődtem, mi lehet az a különleges tulajdonság, amely vonzóvá tesz, s vajon, megadatik-e mindenkinek.

Az idő múlásával, sok-sok embert, közöttük számtalan érdekes és különleges nőt megismerve rájöttem, hogy mindegyikben ott van az a valami, ami miatt egyedi és megismételhetetlen. Mégis, csak kevesen vannak, akik meg tudják mutatni igazi valójukat: a gyönyörű és csodálatos nőt. Pedig a kisugárzás receptje egyszerűnek tűnik: mindössze egy jókora önbizalom és önismeret elegye, egy valamiféle biztos tudata annak, mi az a dolog, amelyet ki kell emelni, meg kell mutatni másoknak is. A körülöttem lévő lányok, asszonyok, NŐK mindegyike rendelkezik egyfajta szuperképességgel, s bár nem repkednek a föld felett, megmentve ezrek életét, nem emelnek toronyházakat a magasba, mégis tudnak valamit, ami miatt különlegesebbé teszi a világot a puszta létezésükkel.

Egy idei nemzetközi felmérés szerint a férfiak azokhoz a nőkhöz vonzódnak, akik jó testi adottságokkal rendelkeznek és van önbizalmuk, egyúttal nem arrogánsak, de tisztában vannak a saját értékeikkel. A nők véleménye megegyezik, ám szerintük a külső nem minden. Úgy gondolják, egy vonzó nő ismeri és használja a női praktikákat, szépnek gondolja magát, miközben ismeri a saját hibáit.

A statisztikákat ismerve, s azok eredményeit összefoglalva tehát az első szabály: diétázni kell. Ezt ugye, eddig is tudtuk, bár mily szép is volna, ha a Willendorfi Vénusz alakja lenne az aktuális nőideál, nem pedig a Botticelli-féle kagylóból kiemelkedő, Palvin Barbira hajazó forma. A második szabály: ismerni kell és használni az adottságainkat. Harmadik szabály: kell a tarsolyba egy nagy adag önbizalom és boldogság – s ezt talán a legnehezebb megszerezni. Egyenes tartással vállalni magunkat akkor, ha éppen rossz napunk van. Akkor is, amikor a tükör nem azt mutatja, amit szeretnénk. Akkor is, ha energiakészletünk utolsó cseppjét is kisajtolta belőlünk a mindennapos mókuskerék. Van azonban még ekkor is mibe kapaszkodni. Egy szép ékszer, amely egyszerű, letisztult és szeretettel készült, visszaadhatja szemeink csillogását, örömet csempészhet a lélekbe. Rátekintve láthatjuk azt, amit igazán láttatni akarunk: a JÓT magunkból. Hiszen a lényeg a boldogság, az tesz bennünket tökéletessé. Ha boldogság van, minden megvan. Igaz, nem olvadnak el a kilók és nem tűnnek el a ráncok, mégis: alacsony vagy magas, karcsú vagy molett, szőke vagy barna – a szépség relativitása értelmet nyer.

Dr. Polgáriné Szilágyi Edit