Egy belvárosi kávézó teraszán üldögélve figyeltem az embereket. Leginkább azt, amit viseltek, a színeiket, amelyeket örököltek, s amelyeket választottak, mozdulataikat, testtartást, gesztusokat, hanghordozást, elejtett mondatokat. Fiatalok beszélgettek, közeleg a ballagás, lesz-e bankett…? Te mit veszel fel? A szomszéd asztalnál esküvőre készülődtek… Nem öltözheted túl a menyasszonyt! – hangzott a szigorú utasítás. Öltönyös üzletemberek tárgyaltak, közben szorgalmasan fújták a füstöt, amiből sajnálatomra a jótékony tavaszi szellő mindenkinek juttatott keveset…
Majd kopogás riasztott gondolataimból, ceruzaszoknya, körömcipő. Egy ’30-as…. sietett valahová, kezében laptoptáska, fülén telefon. A srácok füttyentettek, a lányok fintorogtak. Szétszaggatott farmerek, gyermekkorom mesevilágát idéző nagymintás, színes pulóverek, platform sznékerek, kontúros arcok, matt rúzsok, lófarok, illatos szépfiúk, bőrdzseki, napszemüveg, nem egy wayfarer, sem pilóta, klasszikusok sehol, csak a futószalagos szépek. Nevetés, vidámság, fiatalság, élet…s mégse, valamiféle összhangot kerestem, felismerhető stílust, látható önkifejezést, az egyre emelkedő hangzavarban valami megnyugtatót, valamit, ami üzen, amire érdemes odafigyelni, ami ebben a futószalagízű divatban, ebben az önző létezésben megcsillantja a reményt.
Tóth Árpád: Körúti hajnal című verse, a kirakatban lila dalra fakadó nyakkendő, a nap arany csókja ezt a reményt juttatja eszembe, amely mindig ígér…s amely sohasem hagy cserben.
Stíluskommunikátorként meggyőződésem, hogy a pillanat divatjának hódolni, az illem és a kulturált viselkedés szabályaira fittyet hányni lehet ugyan, de leginkább csak a tinédzserek engedhetik meg maguknak. Hiszem, hogy a színek, amelyeket viselünk, a választott öltözékünk, viselkedésünk üzenetet hordoznak, formálják a rólunk kialakított képet. Hiszen kirakatban élünk, megjelenésünk egyben saját kirakatunk, melyben a lehetőségek tárháza nem csak végtelen, egyben az önkifejezés legtökéletesebb útja is. A ZEMA Palóc Lila kollekciójának darabjait viselve ezt a lehetőséget kapja.
Szeretem a lilát, az asztalon apró üvegkancsóban egy csokor ibolya mosolyog rám…. Egy szempillantás alatt mélyül a színe és már egészen máshol köszön rám. Templomi hűvös ölel át, szaténfénnyel csillan az oltárt ékesítve. Uralkodik, mégis békés. Becsukom a szemem és már érzem is az orgona fenséges illatát, s tudom közeleg a nyár….
ZEMA nyári eleji rendezvényei:
Szépség Reneszánsza Programsorozat keretében
-Nyílt Nap a ZEMA Manufaktútában jún. 18.,
-ZEMA Divatbemutató jún.26. Múzeumok Éjszakája Kállay Ház Nyíregyháza
Piszár Tünde
stíluskommunikátor, személyi stylist
