Madarak és fák napja

Madarak és fák napja

A Madarak és fák napja, mint ünnep, azzal a céllal jött létre több, mint 100 évvel ezelőtt, hogy a természetvédelem iránti elkötelezettségünket erősítse és elmélyítse bennünk, emberekben. Azt gondolom, hogy a legismertebb természetvédelmi módszerek, mint a szelektív hulladékgyűjtés, vagy a hulladékmentességre való törekvés és állatok védelme ennek az eszmének csak egy töredéke. Ettől sokkal többet kell tudnunk, tapasztalnunk és megéreznünk is egyszerre a minket körülölelő világból és annak fenntarthatóságáról is. Szeretném, ha ez nem divat, vagy elvárt kötelesség lenne az emberek számára, hanem egy életforma, életérzéssel együtt, melyet generációról generációra hagyunk magunk után.

Az én életemet a Természetvédelem több aspektusa is áthatja, melyek csokorba kötve vannak velem, szinte már észrevétlen. Mindegyik egy külső erő hatására lopta be magát a szívembe. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy már kisgyermekkoromtól a természet védelmére és értékelésére is tanítottak. Gazdálkodó családban nőttem fel, ahol minden megtermelt gyümölcsnek és nevelt jószágnak értéke és megbecsülése volt, a termőföld jelentőségéről nem is beszélve. Édesapám a mai napig elvárja, hogy pl. szüreteléskor senki ne tapossa össze a gyümölcsöt, hanem minőségének megfelelően gyűjtsük őket. Becsülete van a lehullott termésnek is, hiszen egy fa, egy méh, egy gazda és a természet, az anyaföld közös munkájának a gyümölcse is egyben – érték.

A gyermekkor mindig meghatározó egy ember életében akár tudatos rá, akár nem. Számomra az az örökség, melyet a családom adott, ugródeszka volt a Környezetgazdálkodási szakterület megismeréséhez, amely által bővült a rálátásom. Már globálisabban figyeltem a természetet és benne a növény- és állatvilág, a termőföld szerepét, megőrzésüknek a fontosságát a fenntartható környezetvédelemmel. Megértettem a súlyát annak, hogy mekkora kincs és áldás
az, ami körbevesz minket; a természet, a növény- és állatvilág egy megismételhetetlen és egyedi, összefüggő törékeny rendszer, amelyért felelősséggel tartozunk, hiszen mindent megad nekünk a fennmaradásunkhoz, a Létezésünkhöz. Vadászataim során még közelebbről, még bensőségesebben láttam ezt a rendszert, amikor már a tisztelet és felelősségtudat mellé megérkezett az alázat is, amely nélkül nem vadász a Vadász. A nagyszerű vadásztársaim jó tanáraim voltak, igyekszem méltó lenni minden elsajátított tudásra és továbbadni azt az utókornak is, mert nagy szükségük van rá. Nem elég a felnövekvő nemzedéknek elmondani, tanítani, hogy mi a helyes Út, de példát is kell mutatni Nekik, melyet másolhatnak – örökölnek.

Amikor azt hittem, hogy már kezdem megérteni a természetet, ami körbevesz minket, valami érdekes dolgot tanultam ismét a parapszichológián keresztül; a fizikai megjelenéstől sokkal több a minket körülvevő világ, mellyel analógiában vagyunk. Van egy fizikai szemmel nem látható, de érezhető része is a környezetünknek, amely ugyanúgy, vagy még jobban hat ránk – sőt áthat minket és a részünket képezi – mint a látható. Ha tudatosan figyeljük, megérthetjük. Őseink jobban tudták ezt, mint a modern kor embere. Közelebb éltek a természethez, a növény- és állatvilághoz, az Univerzumhoz, vagy mondhatnám azt is, hogy Istenhez. Figyelték és értelmezték mindazt, ami körülvette Őket. Értették az összefüggéseket és Egységben voltak önmagukkal és a természettel, az őket átható világgal is és törekedtek az Egyensúly fenntartására a Föld kizsákmányolása és leamortizálása helyett. A Természet nem egóval gondolkodik, nem mérlegel, hanem “csak” teszi a dolgát. Vissza kellene emlékeznünk az ősi tudásokra. Ezek alkalmazásához fontos lenne megérteni, hogy a külvilágban csak azt tudjuk létrehozni, ami előtte bennünk megszületett. Minden tettünket előbb megelőzi annak gondolata, majd létrehozzuk azt. Ezért tartom fontosnak, hogy gondolati síkon és másolandó mintákon keresztül is tanítsuk gyermekeinket, hogy az eszmét tőlünk átvéve tudjanak tenni a Természet megóvása és fenntartása érdekében. Ahogyan utódaink éreznek és gondolkodnak, az fogja meghatározni tetteiket és kapcsolataikat a körülöttük létező világgal, benne az állat- és növényvilággal, a Földdel, az Univerzummal. Őseink motívumok, szimbólumok formájában örökségként hagyták ránk ezt a szakrális tudást, melynek hátterében a már említett energetikai rendszer is jelen van. Figyeljünk ezekre és emeljük be ezt a Tudást ismét a mindennapjainkba utódainkon keresztül.

Palcsu Eszter

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” (Hermész Triszmegisztosz)